Felvitel:
2010.03.31.
Védjük
meg a mentális problémával élő embereket a kirekesztéstől és megbélyegzéstől!
Budapest, 2010. március 30. -- A média nagy figyelmet szentelt
a ,,tényői tragédia'', a ,,pécsi ámokfutó'' és a ,,salgótarjáni mészárló''
esetének. A pécsi eset elkövetőjét először ,,látens szkizofrénnek'' nyilvánították,
s szárnyra kapott a hír, hogy járt pszichiáternél, és kapott kezelést.
Ezt a Pécsett dolgozó pszichiáterek meg is erősítették, bár pszichózisra
utaló jelet nem észleltek. Azóta Salgótarjánban is történt egy szörnyű
mészárlás, ahol az elkövető előzőleg pszichiátriai kezelés alatt állt.
A tényői családi tragédiát okozó férfi pedig pszichológusnál járt előzőleg.
A média a konkrét ügyek értékelésénél, - szinte szuggerálva a nézőben a
pszichiátriai beteg kriminalitását - részletesen felsorolja az előző eseményeket.
Ezek az ügyek könnyen interpretálhatóak úgy, hogy a pszichiátriai kezelés
olyan pszichiátriai zavar, betegség miatt történt, amely közvetlen összefüggésben
áll a gyilkosságokkal. Ilyenkor adódik az a következtetés is, hogy az ,,elmebetegeket
be kell zárni'', a pszichiátereknek, ezt, vagy azt kell tenniük velük.
Erre rá is játszanak azok az interjúk, ahol maguk a szakemberek vetik fel
a Lipót bezárása és a tragédiák közti kapcsolatot, azt sugallva, hogy a
kórházi ellátás megoldja, ill. megelőzi ezeket a problémákat.
Fontos, hogy a tragikus események kapcsán a KONKRÉT eset kerüljön elemzésre.
Egy-egy ilyen szörnyű tett mögött egyéni és nagyon összetett tényezők állhatnak.
Tudjuk, hogy előfordul, hogy valaki pszichiátriai betegségével összefüggésben,
például téveszmék hatására követ el kriminális cselekményt. Ennek a valószínűsége
nagyon kicsi: a hazai igazságügyi adatok szerint a szkizofréniával élők
körében nem nagyobb a kriminalitás, mint ami a lakossági arányaiknak (1%)
megfelelő. Más, nemzetközi vizsgálatok nagyon ellentmondásos adatokkal
szolgálnak, pont azért, mert számos más tényező ad hozzá, vagy vesz el
a kriminalitás kockázatából (pl. alkohol-, drogfogyasztás megnöveli, a
jó gondozás, korai szűrés és intervenció csökkenti a kockázatot). Az ilyen
ritka események, ha igazolhatóan pszichiátriai betegséggel összefüggésben
következnek be, akkor is tudnunk kell, hogy az elkövető is áldozat: áldozata
egy olyan betegségnek, amelyben zavart szenved a realitás helyes megítélése.
A pszichiátriai betegek ilyenkor is leginkább önmagukra veszélyesek.
A mentális problémák gyakran lehetetlenné teszik az olyan összeszedett
"akciót", amely a fenti esetekben részben megvalósult: (pl. fegyverviselési
engedély megszerzése, stb.), mivel a tünetek a gondolkodás és viselkedés
"összeszedettségét" is befolyásolják.
A tisztánlátáshoz szükséges tehát több tényező számbavétele:
• A gyilkosság nem betegség...
• Vannak emberek, akik pszichiátriai kezelés alatt állnak, de mégsem
ezért válnak kriminálissá, hanem "felelős" döntésük alapján.
• Vannak emberek, akik a pszichiátriai diagnózist azért keresik, sokszor
szimulálva a tüneteket, hátha a "diliflepni" megvédi őket az igazságügyi
intézkedéstől.
• Vannak, akik egészségesek, de egy súlyos konfliktus, vagy nagyon
nehéz élethelyzet hatására beszűkült tudatállapotba kerülnek, és "rövidzárlati"
állapotban cselekednek olyasmit, amit egyébként, amikor képesek felismerni
a tetteik súlyát, sohasem tennének. A "rövidzárlat" lehet elmezavart állapot
része, de lehet egy rövid ideig, egyébként egészséges embernél, nagy stressz-terhelés
kapcsán kialakuló zavarjelenség is.
• Vannak, akik öngyilkosságot akarnak elkövetni, de ezt másokra is
,,kiterjesztik'', rendszerint pont azért, mert nem tudják ,,otthagyni''
szeretteiket.
• Vannak olyan nagyon is szelíd, elfojtott feszültségekkel élő emberek,
akik a sok megaláztatás, lenyelt feszültség után egyszer csak robbannak.
Sokszor ilyen személyiségű és helyzetű emberek válhatnak ámokfutókká. Ők
nem pszichiátriai betegséggel élnek, a személyiségük, a kommunikációjuk
sérült. Az ilyen embereknek sokat segíthet a pszichoterápia, a befogadó
közösségek.
A pszichotikus állapotban elkövetett kriminális cselekedetek valószínűsége
a gondozás megkezdése után rendkívül ritka a szakirodalom és a tapasztalatok
szerint egyaránt. Már ha van gondozás, mert a magyar lélekgyógyászat elmúlt
évtizedben tapasztalható leépülése ezt nem mindig teszi már lehetővé, vagy
ha igen, csak afféle ,,hadipszichiátriai'' színvonalon. Emiatt kezdeményezett
a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (www.pef.hu)
aláírásgyűjtést a magyar lélekgyógyászat megmentéséért.
A megelőzésnek sok eszköze van: olyan országot kellene teremtenünk,
ahol az emberek figyelnek egymásra, ahol mindig van hová fordulni, ha bajban
vagyunk. Ahol van telefonvonal, van olyan betérő, ahol tisztelettel és
figyelemmel képesek meghallgatni a problémáinkat, van olyan szakember,
akinek ideje és szakértelme egyaránt van a problémáink megértésére és kezelésére.
A legtöbb életviteli, lelki probléma nem a pszichiátriai osztályokon oldódik
meg, és főleg nem oda kerül elsődlegesen.
Az elmúlt években valóban megtapasztaltuk a pszichiátriai ellátás destrukcióját,
amely a döntéshozók felelősségét is felveti. A hagyományos ellátási rendszer
fokozatos felszámolását nem követte a közösségi alapú ellátások kellő fejlesztése
az egészségügyben. Pedig szükség volna a pszichoterápiás és pszichiátriai
konzultációk megjelenésére a háziorvosi gyakorlatban, a korai szűrésre
és a mobilis közösségi munkára, krízisközpontokra és azonnal reagáló teamekre,
akiket akár egy családi krízishez is kihívhatunk. Bár a Lelki Egészség
Országos Programja is ilyenekről szól, a ,,Lipót utáni'' média-nyilatkozatokból
is kiderül, a lélekgyógyászat e fordulatára a vezető szakemberek nagy része
sem készült fel, hiszen saját egzisztenciája a kórházi ellátáshoz és a
gyógyszergyári támogatásokhoz erőteljesen köti, és talán ezért is, a tragédiák
mögött az ,,ágyak'' hiányát érzékeli. Pedig a pszichiátriai ellátás minősége
elsősorban nem az ágyak számáról függ…
Óvakodni kell tehát a sommás véleményektől, amelyek a lelki betegséggel
élőket megbélyegzik, kirekesztik. Szerencsére a média jó megközelítésben
is tárgyalja ezeket az ügyeket. Az ilyen események helyes tárgyalása az,
amikor korrekt tájékoztatást nyújtanak az olvasóknak, segítve azt, hogy
bajba jutott embertársaikon maguk is segíthessenek. Minden magyar állampolgár
érdeke a ,,szelíd'' segítség útjainak a megtalálása. A megbélyegzés és
kirekesztés az erőszakosság fokozódását eredményezi egy társadalomban hosszabb
távon!
Ne feledjük, egyikünk sem védett a mentális zavarokkal szemben! Zavart
lelkiállapot is kialakulhat mindannyiunknál, akár külső stressztényezők,
alkohol, drogok, vagy éppen agyi problémák hatására. A ,,Nyitnikék'' Magyar
Antistigma Kezdeményezés tagjai azt kérik, védjük meg mentális problémákkal
élő, az esetek túlnyomó részében beilleszkedő és köztünk élő embertársainkat
a megbélyegzéstől és kirekesztéstől, amely jelentősen fokozódott az elmúlt
időszakban, sokat rontva a betegek gyógyulás esélyein!
A médiának nagy felelőssége van abban, hogy a közgondolkodás milyen
beállítódást vesz fel, ezért a média szereplőinek óvakodniuk kell a sommás
véleményektől, amelyek a lelki betegséggel élőket megbélyegzik, kirekesztik.
Az ilyen események helyes (stigmacsökkentő) tárgyalása az, amikor korrekt
tájékoztatást nyújtanak az adott médiában, segítve az együttérzés és a
segítő hozzáállás kialakulását. Ezzel is hozzá lehet járulni a tragikus
események megelőzéséhez!
Honlap:
www.nyitnikek.hu
Beküldő: ,,Nyitnikék'' Magyar Antistigma Kezdeményezés
